9. fejezet

Nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom hogy nem volt ilyen sok ideig feji, de nem volt ihletem:Pmivel az előzőt ilyen „akárhogyfolytatódhatódhat”(akarom mondani nudli-budlixDD) módon hagytam abba, nehéz volt kihozni belőle bármit is:D:Dde végre sikerült, úgyhogy itt a feji:




Ahogy eltemettek szinte egyből felébredtem. És…Előbb…úgy hiszem eljött az idő hogy beszéljek magamról:
16 éves, Boston-i lány vagyok, Lezly Burke. A szüleimmel, Amanda és Sam Burke-l éltem egy szép kertes házba. Egy Boston-i középiskolába jártam, ahol a legjobb barátaim Tony Dennem és Emma Green voltak. Szürke hétkönapokban éltem, nem volt érdekes az életem, de én mégis szerettem. Kiskorom óta érdekelnek a vámpírok, valószínűleg azért mert én is annak születtem, amiről nem tudtam egészen 16 éves koromig, mikor is egy Andrew Winter nevezetű vámpír, volt olyan kedves és közölte velem hogy meg kell halnom. Mindez egy szórólap miatt, amit kb. három hete dobott ki valaki egy kocsiból, ami megállt mellettem meg Emma mellett.
Rövid volt az életem. Mármint emberként…16 év kevés…sok mindent nem éltem még meg. De…ez van…ezt kaptam…ezt kell szeretni, még ha nem is olyan könnyű.
*


Összesen olyan másfél órát lehettem a föld alatt, mikor valaki kinyitotta a koporsóm tetejét. Annyira örültem neki, hogy nem is érdekelt volna az se ha valami zombi juttatott volna ki.
Mikor megláttam Andrew-t akkor mégjobban megnyugodtam, és a nyakába borultam, nem gondolva arra hogy, hogy fog erre reagálni. De nem reagált rosszul. Gondolom gondolta milyen rosszul érezhettem magam. Élőben teljesen másnak mutatta magát Mr. Winter, mint ahogy a könyvekben olvastam róla.
Kikászálódtam a földből, de abban a pillanatban Andrew visszalökött, és mielőtt elfutott azt kiáltotta hogy maradjak ott. Bevertem a fejem, de nem történt nagyobb bajom a szédülésnél. Szerencsére…Ki akartam nézni, hogy mi történhet, de akkor egy nagy üvöltést hallottam. Nagyon megijedtem, ezért inkább behúzódtam az egyik sarokba. Amit nagyon jól tettem mivel fél perc múlva két vámpír (Andrew meg valaki) esett be a sírba, akik szó szerint gyilkolták egymást. Akkor még jobban megijedtem. És…valahogy…nemtudom mért…olyan dolgot tettem amire eddig nem voltam épes, éd nem is tudtam hogy ezek után az leszek…