Sokat gondolkodtam azon hogy fogok meghalni. Hogy olyasvalakiért teszem akit szeretek? Vagy csak simán öregségbe? Vagy betegségbe? Sok dolog megfordult a fejembe, de az az egy ahogy valójában meghaltam, soha.
Az egész egy átlagosnak induló napon kezdődött. Suliba mentem a legjobb barátnőmmel, Emmával. Mellesleg engem Lezlynek hívnak, de majd később beszélek magamról. Szóval iskolába indultunk Emmával. Lassan sétáltunk, hogy ne kelljen az udvaron ácsorogni, mikor egyszer csak megállt mellettünk egy lila színű kocsi. Kicsit, sőt nagyon is, olyan volt mint egy meseautó. Megállt, az egyik hátsó ablak egy kicsit lehúzódott, és kirepült belőle egy zöld papír amin ez állt: Utazó szörnycirkusz. Gyere el ma a színházba!
Emmával tökre rácsodálkoztunk, mivel még szörnycirkuszról nem is hallottunk, vagyis hallottunk, de még sose láttunk. Barátnőm azt mondta hülyeség és dobjam a szemétbe, de én attól becsúsztattam a zsebembe a papírt, mit sem sejtve arról, hogy mi van a hátuljára írva.
Egész nap, minden órán az járt az eszembe, hogy hogy kerül ide egy szörnycirkusz, és mi volt az a kocsi. Miután végre vége lett a napnak, hazafelé Emma megkérdezte hogy felmegyek-e hozzájuk, de én nemet mondtam mert tanulmányozni akartam a szórólapot. Em ezt kicsit furcsállta mivel akárhányszor meghív magukhoz, mindig igent mondok. De most nem…Látszott rajta hogy meglepődött. De végül is mire hazaértünk mind a kettőnknek kiment a fejéből.
Otthon bementem a szobámba, leültem az ágyamra, elővettem a lapot és olvasgatni kezdtem. Hülye módon még mindig nem fordítottam meg, ezért még mindig nem tudtam mi van ráírva…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése