3. fejezet

-Szija Tony.
-Hali! Mizu?
-Lenne egy kérdésem. Vagyis…kérésem.
-Őőő…oké.
-Nincs kedved eljönni velem ma egy cirkuszba?
-Cirkusz?...Itt a városba?
-Aha. De…ez nem olyan cirkusz mint a többi. Ez…szörnycirkusz.
Tony egy ideig hallgatott aztán hirtelen beleszólt:
-Oké, mennyünk.
-Akkor találkozzunk a színház előtt háromnegyed hatkor.
-Rendben.
-Szija.
-Szija.
Húú…ez könnyen ment. Azt hittem nemet fog mondani. Ezek a gondolatok jártak a fejembe, miközben teljesen elfelejtettem a nekem szóló levelet, egy vámpírtól. Elkezdtem készülni. Melegen öltöztem, és sapkát is vettem fel hogy ha valami ismerőssel találkozunk, ne ismerjen meg.
Hat előtt 20 perccel elindultam. Mivel ősz volt ezért elég sötétbe mentem, és kicsit féltem is. Anyunak azt mondtam moziba megyek, de nem is biztos hogy hallotta, mert teljesen elborították a papírok amiket alá kellett írnia. Sétáltam a sötét utcán ami a színházhoz vezetett. Mikor odaértem senki nem volt ott. Csak magam mögül hallottam valami motoszkálás. De gondoltam hogy egy macska így nem is foglalkoztam vele. Kicsit fáztam is, de féltem is, mert Tony-nak már tíz perce meg kellett volna érkeznie. És akkor hirtelen…buu…
-Jesszus, Tony!!! Nagyon megijesztettél.
-Tudom.(vigyorgás)
-Na menjünk, mert mindjárt kezdődik.
-Oké.
Bent, nem volt sok minden, csak egy közepes méretű porond, meg vagy húsz szék.
-Úgy látom nem számítanak sok vendégre…-mondtam Tony-nak.
-Vagy csak nem hívtak meg sok embert.
Furcsán és értetlenül néztem rá, és még akartam kérdezni valamit, de akkor eegy furcsa kinézetű „ember” elkezdett beszélni. Gondolom a porondmester.
-Jó estét, hölgyeim és uraim. A nevem Taylor Finnigan. Én vagyok, ennek a szörnycirkusznak az igazgatója. Ne nézzenek így. Tudom hogy meglehetősen furcsa látvány vagyok, de kérem…ez egy szörnycirkusz.
És ekkor egy nagy durranás, füstfelhő, és a porondmester eltűnt. Helyére egy…Nem tudom mi került mert akkor hirtelen minden elsötétült. Éreztem hogy lecsúszok a székröl és beverem a fejem a padlóba. Nem tudtam mi történt. Vagyis…sejtettem. Elájultam. Csak azt nem tudom mitől. Vagy kitől.
Nem tudom mennyi idő múlva, de felébredtem. Egy kórterembe voltam. Nem volt mellettem senki, de amint kinyitottam a szemem egyből elkezdett valami hangosan sípolni. Gondolom egy gép, ami érzékeli az életfunkciókat, vagy ilyesmi…Fél perc se telt el és már ott tobzódtak egy csomóan az ágyamnál. Ott volt anya, apa, Emma, Tony és persze vagy három ápolónő, akik nyugtázták hogy rendben vagyok, és kimentek. Nem tudtam mi történt. Vagyis…azt tudtam hogy a cirkuszba voltam, de nem akartam semmit kérdezni mert ha esetleg ezt anyuék valamiért nem tunák, akkor nem szólóm el magam. Csak Tonyval akartam beszélni…De most nem küldhetem el innen anyáékat. Még egy kicsit beszélgetek velük aztán leküldöm őket kajáért…