6. fejezet

Elájultam. Megijedtem. Senki nem vett észre. Senki nem nyúlt hozzám. Féltem. Nem éreztem semmit. Feküdtem védtelenül. Azt se tudom hogy még a suli folyósón voltam-e. A szememet sem tudtam kinyitni. Pedig lelkileg magamnál voltam. Arra gondoltam meghalok. De én nem akarok. Talán ez a dolog összefüggésbe van Andrew Winterrel és a cirkuszi ájulással?
Hirtelen kinyitottam a szemem és a szobámban voltam. Talán csak álmodtam? Fel ültem, meg akartam nézni mennyi lehet az idő. De az ágyam végében ott ült Andrwe Winter. Már sosem száll le rólam? Tényleg tudni akartam mért van itt, ezért a félelmem ellenére, fogtam magam és odaültem mellé. Ő csak nézte a földet. Észre se vett. Legalábbis olyan volt, de megszólalt:
-Tudod mért ájultál el a cirkuszba?
-Nem.
-Azért mert a vámpírok voltak ott. És te is annak születtél.
-Ennek mi köze van az ájuláshoz?
-Az az ember, aki még nem változott át, de vámpírnak született, a vámpírok közelében elájul. És ha egyszer elájult, muszáj átváltoznia, különben meghal. Régóta figyellek. Mármint…születésed óta. És tudtam milyen vér folyik benned. Ezért nem akartam hogy elmenj. Tudtam mi fog történni. Tudom hogy nem akarsz meghalni.
Leesett az állam. Idejön egy férfi, nem hagy békén, vámpírfoga van, és azt mondja meg fogok halni.
-Akkor változtasson át.
-Ez nem ilyen egyszerű. Ha átváltozol, akkor is meg kell halnod. Csak utána feléledsz. De el kell hagynod a családod. Mindenkinek azt kell hinni hogy meghaltál.
-Ez…nem lehet.
-Választanod kell .Meghalsz végleg? Vagy átváltozol vámpírrá, és élni fogsz, de nem találkozhatsz a mostani ismerőseiddel. Se a családoddal.
-Én…nem akarok…meghalni…
-Gyorsan kell döntened mert már csak 48 órád van átváltoznod.
-Jó. De előbb azt akarom megtudni hogy mi volt az az egész, mikor senki nem vett észre?
-Azt csak álmodtad. Mikor elmentem elaludtál. Én meg egy óra múlva visszajöttem.
-Ja…Értem…
-De most válassz!!
Gondolkoztam. És végül arra jutottam, hogy…várok még egy napot. Andrew ennek nem örült, de beleegyezett, mivel mást nem tehetett. Vagyis de. Azt hogy most itt helybe megfog, és átváltoztat. De ennyire még ő sem kegyetlen.
Mikor Mr. Winter elment, fél hét volt. Lezuhanyoztam, elkészültem és lesétáltam. Nem voltam rosszul, sőt…nagy jól voltam. Mikor anyu meglátott lent, megijedt, ahogy gondoltam…
-Drágám! Te mit keresel itt? Ágyban lenne a helyed!
-Nyugi anyu! Semmi bajom. Nagyon jól vagyok. Megyek suliba. Imádlak!-elvettem egy almát az asztalról, puszit adtam anyának, és szinte repülve a boldogságtól, kirohantam az ajtón. Magam se értettem a túlzott jókedvem, de nem is nagyon érdekelt. Mert már magamba döntöttem. Vámpír akarok lenni!! Ezért lehetett jókedvem. Ki akartam használni az utolsó napom.
Suliba persze ahogy igazából gondoltam, mindenki megrohamozott, és arról kérdezgetett hogy jól vagyok-e. Én nyugtáztam az egész sulinak hogy semmi bajom, és a harmadik óra végére végre leszálltak rólam. Most már tudtam Tony-ra és Emmá-ra koncentrálni. El akartam tőlük búcsúzni, és úgy érezni magam egész nap, ahogy még soha…