-Jaj kislányom. Úgy aggódtunk érted. Tony elmondta mi történt. Hogy mikor a moziba indultatok, elcsúsztál és beverted a fejed.-mondta anya, de én nem értettem. Gonolom Tony találta ki.
-Igen. Mondjuk nem annyira emlékszem.
-Ez érthető drágám-nyugtatta apu, és megölelt.
-Lezly, nagyon megijedtem mikor anyukádék felhívtak, hogy korházba vagy.
Rámosolyogtam Emmára erre ő pedig megölelt.
-Apu! Hoznátok nekem valami kaját? Baromira éhes vagyok.
-Persze kicsim.
És mind a ketten lementek a büfébe. Emma maradt. De nem véletlenül.
-Nagyon megijedtem. Azt hittem elmentél a szörnycirkuszba, és ott történt bajod.
Erre…nagyon elszégyelltem magam. Tony-val egymásra néztünk. Mind a kettőnknek lelkiismeret furdalása volt. A szemezést Emma is észrevette, ezért azt mondta lemegy segíteni anyáéknak, mit vegyenek nekem. Kiment az ajtón.
-Tony mi történt?
-Hát…elég furcsa volt. Ültünk a cirkuszba, és egyszer csak elájultál. Mindenki odajött csak a cirkusz tagjai nem. Már egy páran hívták is a mentőket, de mire megérkeztek én kivittelek az utcára, hogy ne tudják hol voltunk. És anyukádéknak meg azt mondtam hogy moziba menet elcsúsztál.
-És Emmának?
-Neki is.
-Nagyon köszi.
-Nincs mit.-és egymásra mosolyogtunk. De már nem volt időnk beszélgetni mert megjöttek anyuék a kajával.
-Megérkeztünk kicsim. Jó sok mindent hoztunk. Van puding, szendvicsek, chips, inni is hoztunk, meg még egy nyalókát.
-Köszi anyu. Imádlak.
Megettem majdnem mindent-gonolhatjátok hogy éreztem magam utána. Hazamentünk. Az emeletre már a saját lábamon mentem. De persze anyu ennek nem nagyon örült, és vagy háromszor utánam kiabált hogy nem kell-e segíteni. Beléptem a szobámba, és csodálkoztam hogy nem sikítottam, mert valaki volt ott…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése