2. fejezet

Elolvastam még vagy ötször, megnézegettem a rajzokat rajta, amik elég furák voltak. És akkor egyszercsak…nem. Nem fordítottam meg. Megint elolvastam egy párszor, aztán valamiért az ablak felé tartottam hogy megnézzem nincs-e valami titkos írás rajta. És akkor észrevettem a hátulján lévő írást, megfordítottam és olvasni kezdtem:
„Heló Lezly Burke. Gondolom nem tudod ki vagyok. A nevem Andrew Winter…”
Erre a névre összerezzentem, mivel tudtam ki az. Egy vámpír. Olvastam róla, mivel-igaz még nem beszéltem magamról, majd eljön az is-nagyon szeretem a vámpírokat és a róluk szóló könyveket. Andrew Winter a legkegyetlenebb vérszívó akiről valaha olvastam. Na de a levél:
„Most nagyon csodálkozhatsz. Elmagyarázni nem fogom. Még nem. De a lényeg az hogy nem szabad elmenned a szörnycirkuszba. Tudom furcsa, hogy a levelet pont egy ilyen szórólap hátuljára írom. De tudtam hogy ez fog hozzád kerülni. Az nem érdekes honnan. A lényeg hogy nem szabad elmenned abba a cirkuszba. Veszélyes! Nem is tudod milyen lények vannak ott. Remélem hallgatni fogsz rám. Üdvözlettel: Andrew Winter”
Erre hirtelen nem tudtam mit lépni. Egészen addig magam elé meredtem és gondolkoztam, ameddig meg nem szólalt a telefonom. Emma hívott:
-Szija!
-Szija!
-Lezly csak azt akartam kérdezni, hogy ugye nem akarsz elmenni abba a szörnycirkuszba?
-Nem…dehogy-hazudtam barátnőmnek.
-Oké. Csak aggódtam.
-Oké.
-Na akkor szija. Puszi.
-Puszi.
Ez a beszélgetés pontosan 3 óra 14 perckor zajlott le. A cirkusz 6 óra 00-kor kezdődött. A levél ami a szórólap hátulján volt nem nagyon érdekelt, mert azt hittem valaki szórakozik velem. Így hiába, kicsit be voltam szarva, el akartam menni. Ezért úgy döntöttem felhívom Tony-t az egyik haveromat, hogy jöjjön el velem…